Szakítottam mindkettővel*.
Tehát következzen néhány szó a teákról.
Múlt héten rendeltünk innen néhányat. Amennyire meg tudom ítélni, jó minőségű alapanyagokkal dolgoznak, az árak is barátságosak, csak a teákról írt költői sorokat nem tudtam átérezni. Bár a szokásos esti holtpont környékén kimondottan szórakoztató. Most elkezdtem keresni egy ide illő idézetet. A maximalizmusról később.
A mai chosen one pedig ez:
Afrikai álom néven fut. Zöld rooibos, maté tea, goji bogyó - ezek a hívószavak. A kandírozott gyümölcs meg ráadás. Eddig ez az egyik kedvencem. Az egyetlen, ami miatt megtorpan a kezem a válogatásnál az az összetétel: nem kevernék pörgetős teát a rooiboshoz, honnan tudja így az ember, hogy mire számíthat?
Összetétel: 7/10
Kinézet és szín: 10/10
Illat: 10/10
Íz: 9/10
Összhatás: 9/10
P szerint az alapízt a bögrére tapadt kőkori tealepedéknek kell adnia. Hát nem tudom, végül is unalmas lenne, ha mindenben egyet tudnánk érteni.
* Ne haragudj, Grice. Olyan módszert próbálok kidolgozni, ami nem biztos, hogy bármelyik nyelvésznek elnyerné a tetszését. Nem áltatom magam: azért írom ezt a blogot, mert titokban mindig is hogy addig se kelljen a diplomamunkámmal foglalkozni. Már hetek (hónapok) óta kokettálunk egymással, de az együtt töltött minőségi idő egyre kevesebb. Még pár nap (hét) kell a beteljesülésig. Gyűlölöm az egészet. És közben megveszek érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése