Sosem tudtam meg igazán sokat róla. Nem azért, mert nem érdekelt, hiszen most is azon gondolkozok, vajon miért tehette. Mondjuk egy váratlan esemény után mindig minden átértékelődik. Be kell engednem még akkor is, ha eddig kizártam az életemből, mert felkavart minden tettével.
Fájt látni, ahogy a kisbaba képét nézi, előveszi újra és újra. Mindannyiunknak mutogatta, fáradt bólintással letudtuk. Kinyomtatta és kitette látható helyekre, beállította háttérképnek. Pedig csak egy kisbaba volt egy körlevélből.
Mindenhol hallani lehetett az idegesítő, erőltetett nevetését. Igyekeztem elkerülni, akkor nem kellett látnom, amiket csinál. Ő volt az egyetlen barátom.
Szigorúan vallásos volt. Péntekenként nem evett húst otthon és nem volt hajlandó óvszerrel védekezni. Szerencsére a barátja is támogatta ebben, erősítették egymást a hitükben. Már 4 éve jártak, de még mindig szerették egymást. Amikor meglátogatta, Gabriella némán tűrte, hogy egész nap pókerezik az interneten.
Amikor megcsalta az egyik ittenivel, azt is érte tette. Csak így tudtak egymás mellett lenni. Amikor a fiú végre megkérte a kezét, az egész család fellélegzett, már ideje volt. Szilveszteri partin, a rokonság előtt, mielőtt ide került volna. Így volt helyes.
Maradnia kellett volna, mindent megtett annak érdekében, hogy így legyen. Én visszaszámoltam a napokat, ő egyre nyugtalanabb lett, körbe-körbejárt az épületben és magában nevetgélt. Igyekezett minél több barátot gyűjteni, majd ők megmentik. Igaza lett. Hagyták elmenni.
Ő is tudta, hogy így lesz, ezért nem találták meg utolsó nap. Átkutatták a cuccait, mindent itt hagyott. A kisbabás képek eltűntek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése